12.fejezet-különös álom és a valóság.

12.fejezet.

Mivel megvan a 3 komment itt az új rész. :)

Azt akarom hogy megöleljen.azt akarom,hogy nézzen a szemembe,és értsen meg;
hogy döntse a fejét a homlokomnak,és súgja azt:' Soha nem mondtam le rólad.

*Stella szemszöge*

Egy réten voltam.A nap sütött és nyári idő volt.A rét tele volt virágokkal és a szélén egy erdő volt.Az erdőből egy ember lépett ki.Zayn volt az.Széles mosollyal az arcán lépkedett felém.Én is elindultam felé és a rét közepén találkoztunk.Megálltunk egymással szemben.Csendben voltunk csak a madarak “éneke” hallatszott és ez megnyugtató volt.Mogyoróbarna szemeiben elvesztem.Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mi fog történni.Zayn lassan megfogta a kezeimet és közelebb húzott magához. Mellkasához nyomódtam és gyorsabban vert a szívem.

-Szeretlek.-mondta és megcsókolt.

Ettől az egy szótól boldogabb voltam mint valaha.Azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat.Levegő hiány miatt váltunk szét, de a homlokunk összeért.

-Én is szeretlek mindennél jobban.-mondtam és Zaynnek még nagyobb mosoly ült az arcára.

Nem tartott sokáig a boldogság mert egy alak jött ki az erdőből.Sötét fény volt körülötte és ördögi vigyorral az arcán jött felénk.Félve néztem Zaynre, de olyan volt mintha ő nem is látná.Egyre közeledett, de Zayn rá se nézet.Kétségbeestem.

-Zayn!Zayn!Közeledik felénk!-mondtam kétségbeesetten.

-Miről beszélsz? Nincs ott semmi.-mondta nyugodtam és mosolygott.

-Néz oda kérlek! Ott van!-kértem, de meg sem hallotta.A sötét alak vészesen közeledett. Felismertem.Az az ember volt aki hazáig követett.A lábam földbe gyökerezett.Ideért. Ördögien felkacagott és Zayn eltűnt mellőlem.

-Zayn!Zayn hol vagy?-szólongattam, de nem jött válasz.

-Egyedül maradtál.-mondta és közelebb lépett...

Sikítva ébredtem fel és a könnyeim patak ként folytak.Felhúztam a térdem és tovább zokogtam.

Fehér falak voltak körülöttem.Az ajtó hangos csapódással nyílt ki.A bátyám jött be rajta aggódva.

Nem tudtam megszólalni annyira megijesztett az álmom.Eszembe jutott, hogy mi történt.Hogy valaki üldözött és bevillant az arca, hogy mosolyogva vette tudomásul, hogy megijesztett.Annyira ismerős volt, de nem jut eszembe ki volt.Szófoszlányokat hallottam.Ryan mellettem ült és átkarolva próbált nyugtatni.

-Stella.Jól vagy? Szólalj meg kérlek!-kérlelt és felemelte a fejemet, hogy rá nézzek.Szorosan magamhoz öleltem.

-Ry..an- mondtam akadozva a sírástól.

-Stella!-hallottam meg egy ismerős hangot az ajtó irányából és a barátaimmal találtam szemben magam.Zayn odarohant hozzám és megölelt.Még jobban sírtam, mert csak álom volt, hogy szeret.Egy kicsit megnyugodtam mert nem veszítettem el. Lassan egyenletessé vált a lélegzetem és abbahagytam a sírást, de Zaynt még mindig öleltem.A barátnője nem nézte jó szemmel.Sőt szinte megölt tekintetével, de most egyáltalán nem érdekelt.Azt sem értettem, hogy miért van itt.

-Jobban vagy?-kérdezte Zayn és eltávolodtunk egymástól.

-Igen.-bólintottam és elengedtem.

-Nagyon ránk ijesztettél amikor felhívott Ry és elmondta, hogy mi történt.-mondta Jenny és megölelt.

-Sajnálom.

-Ne csinálj ilyet többé.-mondta Amanda és egy csoportos(Jenny,Amanda,Violett,Domi) ölelés lett a vége.

-És én nem kapok?-durcizott Louis.Amanda felnevetett és megpuszilta.-Így már jobb.

-Miről maradtam még le?-kérdeztem nevetve Louis előbbi jelenetén.

-3 napja itt vagyunk.-közölte a szőke csaj (Zayn barátnője) szárazon.

-Gondolom mennyire aggódhattál, hogy itt kell lenned.-kicsit szórakoztam vele.

-Le kellett mondjam a fodrászom.-nyavajgott.Sosem bírtam a plázacicákat.

-Mekkora tragédia.-mondtam cinikusan.Nem tudom mit szeret rajta Zayn.Én nem birom ezt a csajt.

-Mi történt aznap este Stella?-kérdezte Ry utalva arra az estére amikor valaki követett.

-Rosszul éreztem magam és úgydöntöttem elindulok hazafelé.-Liam kicsit furcsán nézett rám és elgondolkozott-Gyalog akartam jönni, de mivel nem lakunk olyan közel egymáshoz,le akartam rövidíteni az utat.Lépteket hallottam mögöttem, de nem foglalkoztam vele.Egy sötét kis utcán indultam el.Egy idő után a léptek hangosan kopogtak mögöttem.Nagyon féltem-ahogy felidéztem a történteket könnyes lett a szemem-mert nem tudtam, hogy mit akarhat tőlem.Mindenre gondoltam és haza akartam érni, ezért gyorsítottam a tempón.De ő is így tett.Egy kicsit megnyugodtam amikor megláttam a házunkat.Kétségbeestem és futni kezdtem.Meg sem álltam amíg az ajtóba nem értem.Hátra néztem, de senki sem volt az utcán, de a kis utcában ahol jöttem az árnyékba jól kivehetően láttam, hogy ott áll és nevet rajtam.Annyira ismerős volt, de nem tudtam, hogy ki az.Az utolsó emlékem az, hogy a földön fekszem.-mondtam és egy könnycsepp végigfolyt az arcomon.

-Sshhh.Semmi baj.-nyugtatott Ry és megpuszilta a fejem.

-Mindig számíthatsz rám.-mondta Zayn és átölelt.