11.fejezet-Ismerős idegen.

Először azt hittem, egy barát vagy számomra...,de rájöttem, ha nem vagy mellettem, hiányzol... Nem titkolhatom, szeretlek, és már nagyon rég nem úgy, mint egy jó barátot!

Ha tetszik akkor kérlek írj egy kommentet! 3 komment múlva hozom az új részt. :)

11.fejezet

Félve léptem be a szobába.Zayn nekem háttal ült az ágyán.Féltem a beszélgetéstől. Legszívesebben kimentem volna a szobából, de erőt vettem magamon és megszólaltam:

-Szia Zayn-mondtam halkan .Felállt és megállt előttem.Amikor még éreztem az illatát a szívem gyorsabban kezdett verni.Azt kívántam ,hogy ez a pillanat bárcsak örökké tartana.Álmodozni lehet.

Gondolatmenetemből Zayn hangja zökkentett ki:

-Szia...meg kellene beszélnünk a dolgokat.-mondta akadozva.

-Igen.-csak ennyit tudtam kinyögni.Sosem szerettem az ilyen beszélgetéseket ezért gyorsan túl akartam lenni rajta.Leültünk az ágyára és szembe fordultunk egymással.Ahogy Zayn arcát néztem elfogott egy furcsa érzés.

-Én...sajnálom,hogy..nem hívtalak én csak...-kereste a szavakat Zayn ezért folytattam.

-Felejtsük el.Már rég megbocsájtottam csak nagyon hiányoztál.-ahogy ezt kimondtam Zayn megkönnyebbült és megölelt.

-Szeretlek.-hirtelen kicsúszott a számon.-ne érts félre úgy mint a testvérem.-kezdtem magyarázkodni. Nem lett volna jó ha megtudja az igazat.Csak mosolygott.

-Le kéne mennünk a többiekhez.-mondtam.

Elindultunk a kertbe a többiekhez akik már mindent előkészítettek.A tűz körül székek voltak és Louis Amandával a grillen próbáltak valami ehetőt sütni.Harry,Niall,Liam,Jenny,Amanda,Violett és Domi a tűz körül beszélgettek.Zaynel leültünk a többiekhez beszélgetni.

-Na végre, hogy szent a béke.-szólalt meg Amanda.

Ezen elmosolyodtam.Igazából semmi sem volt rendben, de ezzel nem akartam foglalkozni.Csak élvezni szerettem volna, hogy a barátaimmal vagyok.

-És mivel szeretnél foglalkozni?-kérdezte Niall.

-Azon gondolkoztam, hogy dolgozhatnék egy kávézóban amíg nem találok olyan munkát ami igazán érdekel.-válaszoltam.

-Mit szólnátok hozzá ha felelsz vagy merszeznénk?-kérdezte Domi.Mindenkinek tetszett az ötlet.

Pár perc múlva csengettek és Zayn tért vissza egy szőke hajú lánnyal.Felismertem.Ugyanaz a lány volt a buliból ő a barátnője.Nem tudtam tovább nézni ahogy egymást falják. Ki kellett találnom valamit, hogy ne kellejen tovább néznem őket.

-Őööm...mindjárt jövök.-mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam bementem a házba.A fürdőszoba felé vettem az irányt.Egy kicsit rendbe szedtem magam.

-Jézusom...a frászt hoztad rám.-mondtam és próbáltam nyugodtan venni a levegőt.

-Bocsi csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e?

-Igen csak..-kerestem az indokokat-fáztam.Igen fáztam és kerestem valami takarót.

-Aha én meg hülye vagyok.

-Ezt tudtam.-vigyorogtam mint egy idióta. Liam csak értetlenül nézett.

-Asszem én hazamegyek mert álmos vagyok.-hazudtam.Nem akartam visszamenni és látni, hogy Zayn mit csinál azzal a szőkével.

-Biztos jól vagy?Még most kezdődött a buli.

-Majd legközelebb.Fáradt vagyok.-Liam bólintott egyet és már el is tűnt.Nem szóltam senkinek, hogy elmegyek csak siettem hazafelé.

Gyalog mentem haza.Ki akartam szellőztetni a fejemet.Kicsit messze laktam a fiuk házától, ezért félúton nagyon fáztam.Le rövidítettem az utat egy kis sötét utcán.Rossz érzésem volt.Hangokat hallottam mintha valaki követne.Gyorsítottam a tempón.Szinte futva mentem és a hátam mögött is hangosabbak voltak a léptek.Nagyon féltem és nem tudtam, hogy miért követ.Már majdnem otthon voltam amikor hátranéztem.Egy férfi követett.Nagyon ismerős volt az arca, de ha megkergetnek se jut eszembe, hogy ki az.Elég volt egy percig hátranézni és bennem volt a tudat, hogy nem véletlen jön erre.Megláttam a házunkat és futni kezdtem, de ő is követett.Amint kiértem ebből a kis utcából a férfi léptei elhalkultak.A házunk ajtajában megálltam és hátranézem.A férfi ott állt az utcában.A sötétben jól látszott, hogy nevet.Gyorsan bementem a házba és bevágtam magam mögött az ajtót. Mentem?? Jobban mondva beestem. Nagy puffanással estem a földre, de valamibe bevertem a fejem.Ahogyan a földön feküdtem lassan minden elhomályosult.Az utolsó emlékem, hogy valaki a nevemen szólít.

*Ryan szemszöge*

A nappaliban ültem és néztem a tv-t.Nem volt semmi érdekes benne csak kapcsolgattam a csatornákat.Meg akartam várni Stellát, hogy megtudja kibékült-e Zaynel.Jó lenne ha minden rendben lenne köztük.Nem akarom, hogy egyfojtába miatta eméssze magát.Előtte az egész élet és túl kell tennie magát rajta.Ilyen dolgokon gondolkoztam ajtónyitódást hallottam.Felálltam és elindultam az ajtó felé.Hangos csapódással csukta be az ajtót.Ajaj lehet, hogy mégsem békültek ki.Amikor az előszobába értem Stella ájultam feküdt a földön.Nem tudtam mi történt vele.

-Stella! Mi történt?Kelj fel! Stellla!-szólongattam, de nem reagált.Nem vártam tovább hívtam a mentőket.Néhány perc múlva hangos szirénázással értek ide.A mentősök hordágyra rakták és berakták a mentő autóba.Én is velük mentem.Megvizsgálták és csak utána szólalt meg a mentős.

-Kisebb sokkot kapott, ezért ájulhatott el.Most bevisszük és kivizsgáljuk.-magyarázta.

-Rendben.-csak ennyit mondtam.Kicsit megnyugodtam, hogy nem komoly.Útközben felhívtam a többieket.