13.fejezet-Jó hír.

13.fejezet

"Amit ez a lány a külvilágnak mutat, az csak egy álarc... El sem tudod képzelni, hogy valahol mélyen neki is mennyire fájhatnak dolgok. Erős lány... Amikor legszívesebben csak sírna, ő akkor is nevet..."

Már egy hét telt el azóta a szörnyű este óta.Amíg kórházban voltam Perrievel állandóan veszekedtünk.Nem bírtuk egymást és ezt ki is mutattuk.Amikor Perrievel veszekedtünk Zayn megunta és szakított Perrievel.Azóta nem beszéltünk.A többiek szerint csak időre van szüksége és lenyugszik.Szerettem volna hinni nekik, de nem ment.Ismertem már annyira, hogy tudjam ezt nem 2 hét alatt heveri ki.Nagyon bántott, hogy elüldöztem magam mellől.Amióta itthon vagyok félek kimenni az utcára.Ha csak ránézek arra a kis utcára bevillan a kép ahogy elmosolyodik.A hideg futkosott a hátamon tőle. Fogalmam sincs mit tegyek.Úgy érzem kilátástalan a helyzetem és semmi sem fog rendbe jönni.Az öngyilkosság is megfordult a fejembe, de nincs elég bátorságom hozzá.Egész nap a szobámba vagyok és elkezdtem naplót írni azóta az este óta mindent leírok.Úgy érzem ez segít.Anya már hazajött.Nem változott semmi még mindig a munkába hajszolja magát.Ez nem mehet így tovább.

Ma napsütéses nap volt, de egy kicsit fújt a szél.Egy fehér csőszárú nadrágot vettem fel és hozzá egy angol zászlós pólót.

Úgy döntöttem ma elmegyek egy kicsit sétálni.Elvégeztem a dolgaimat és lementem a konyhába reggelizni.Anya palacsintát sütött.A kedvencem.

-Szia kicsim.-köszönt anya és nyomott egy puszit a fejemre.

-Szia anya.Nyami palacsinta.-köszöntem és tettem egyet a tányéromra.

-Kezd visszatérni a régi Stella.-mondta anya mosolyogva.Én csak tömtem magamba a palacsintát.

-Elmegyek egy kicsit sétálni.-mondtam amikor befejeztem a reggelit.

-Rendben, de vigyázz magadra.-aggódott anya.

-1-2 óra múlva itthon vagyok.

Felvettem a cipőm és egy kabátot mert egy kicsit fújt a szél és kiléptem az ajtón.A parkba mentem leültem egy padra és néztem az embereket.A gyerekek jókedvűen játszottak. Elfogott az érzés, hogy milyen jó volt gyereknek lenni.Egy idős házaspárra tévedt a tekintetem.Megható volt látni, hogy ennyi idő után is milyen boldogak együtt.Jó volt nézni, hogy minden tele van élettel és ettől nekem is jobb kedvem lett.Már egy ideje ülhettem amikor úgy döntöttem benézek a kávézóba ahol Aiden dolgozik.Hamar odaértem.Bementem és Aident kerestem.Hamar meg is találtam.

-Szia.-mondtam vidáman amikor odaértem.

-Szia.Nagyon jó kedved van.-köszönt és mosoly kúszott az arcára.

-Eltaláltad.Mizujs veled?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát melózok.-nevetett-Kérsz valamit?

-Igen egy kólát.-mondtam és egy perc múlva hozta is az italom.Meséltem neki arról a sötét alakról és Zayn barátnőjéről is amikor közbeszólt.

-Nem is mondtad, hogy van tetkód.

-Hát őő...Nézd csináltattam egy tetkót.-elfelejtettem említeni upsz.

-Van valami oka annak, hogy rászántad magad?-kezdett kérdezősködni.Olyan volt mintha az anyám lenne.Apropó anya se tud róla.

-Ugye nem miatta csináltattad?-kérdezte komolya.

-Dehogy.Ez hülyeség.Már régóta akartam csináltatni.-tagadtam és reméltem, hogy elhiszi.-De nekem mennem kéne.Anya már biztosan keres.Majd találkozunk szia.

Hazafele gyalog mentem és a telefonomon zenét hallgattam amit énekeltem is.Egy páran megbámultak pedig csak jó kedvem volt.Így ment ez hazáig.Amikor beléptem a házunkba és levettem a cipőmet és kabátomat is énekeltem. Hang szűrődött ki a nappaliból.Kiváncsi voltám ezért beléptem a nappaliba.Kicsit meglepődtem amikor 10 személlyel találtam szemben magam.Louis,Amanda,Jenny,Harry és Niall egy kanapén ültek.A másik kanapén Liam,Violett,Domi és Ryan ült.Anya a fotelban foglalt helyet.

-Mi ez a kupaktanács?-kérdeztem.

-Gondolkoztunk és arra jutottunk, hogy kempingezni megyünk és te is velünk jössz.-mondta határozottan Jenny.

-De én-húztam egy kicsit az agyukat-akkor most megyek pakolni-mondtam mosolyogva és  megöleltem Jennyt.

-Köszi.-suttogtam a fülébe.

-Mikor indulunk? –kérdeztem.

-Arra gondoltunk, hogy ma este a fiuknál leszünk és onnan indulunk reggel.Úgyhogy nyomás pakolni itt megvárunk.-parancsolt Amanda.

Felmentem a szobámba pakolni.6 éves koromban voltam utoljára kempingezni és már nagyon vártam.Minden szükséges dolgot bepakoltam amire szükségem lehet.Le vittem a táskám ahol a többiek vártak.Elköszöntem anyáéktól és már indultunk is a fiukhoz.

Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi fog történni...