10.fejezet-Első lépés az újrakezdés felé.

10.fejezet.

Próbáltam hosszúra és izgalmasra írni.Remélem tetszik az új fejezet és várom a komikat. :) ^.^

"Minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátssza, hogy a pasija, ha szükség van rá. Aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van. És akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek.. mert csak barátok vagytok!"

Sírva rohantam el mellettük.Átrohantam a tömegen és bevágtam magam után a bejárati ajtót.A könnyektől elhomályosult tekintettel rohantam haza.Futottam ahogy csak bírtam.Kis híján elütött egy autó, de nem foglalkoztam vele.Amikor hazaértem berontottam az ajtón és lerúgtam a cipőm.Felrohantam a szobámba és bezártam az ajtót.Egy percre megálltam és leültem az ajtó tövébe.Belül mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem.A levegő vétel is nehéz volt.A könnyeim patak ként folytak végig az arcomon.Legszívesebben üvöltöttem volna,de helyette felhúztam térdeimet és ráhajtva a fejemet sírtam tovább.Fájt így látni őket, hogy ők boldogok együtt.Most csak egy valakire volt szükségem.Leültem az ágyamra és tárcsáztam a számot.

-Szia.Hol vagy?-hallottam a hangján az aggodalmat.

-Nem bírom tovább-ahogy ezt kimondtam még jobban bőgni kezdtem-otthon vagyok.El tudnál jönni? Szükségem van rád.-mondtam el csukló hangon.

-Azonnal ott vagyok.Ne csinálj semmi hülyeséget.-és kinyomta.

Amióta találkoztam vele csak veszekedtünk vagy nem is szóltunk egymáshoz.Olyan mintha nem is ismerném.Pedig ovi óta ismerem és legjobb barátok voltunk.Ilyenkor annyira szeretnék gyerek lenni és gondtalanul játszani vele.Amikor még nem tudtuk, hogy mi is a szerelem.Amikor még nem tudtuk mi az a barátság, de testvérként szerettük egymást.Amikor még nem tudtuk, hogy így lesz vége a barátságunknak. Amikor még nem tudtuk, hogy a szavaknak súlya van...Életem legszebb része volt a gyermekkor, de most minden szertefoszlott.Anya és apa teljesen elvesztek egymás nélkül és ez csak rosszabb lesz.Ryan sem lehet örökre mellettem Egyszer családja lesz és nem lesz itt ha szükségem van rá..

Valaki bevágta a bejárati ajtót és 1 perc múlva kivágódott a szobám ajtaja.Aiden leült mellém és megölelt.

-Azt hittem valami őrültséget akarsz csinálni.Annyira féltettelek.-eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni- Ígérd meg, hogy nem fogsz semmi hülyeséget csinálni.-mondta komolyan.

-Ígérem.... De miért szereti jobban azt a lányt mint engem?-suttogtam.-Nem is beszélgettünk 2 éve és a találkozóra se jött el.Az a lány teljesen elvette tőlem.Bradfordba még minden rendben volt.Utálom Londont és utálom azt a szőkét is.Utálom,utálom,utálom-mondtam kicsit hangosabban a végét.

-Nyugodj meg.Minden rendben lesz.Nem hagyom, hogy miatta összeomolj.Erős vagy és nélküle is elleszel.

-Nem akarom elveszteni őt.Olyan mintha a testvérem lenne.

-Nem fogod elveszteni.Csak túl kell tenned magad rajt és ki kell békülnötök.

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.Nem tudom mi lenne velem nélküled ha nem hívtalak volna fel.-mondtam és megöleltem.Jó érzés volt tudni, hogy ő mindig itt van nekem.

-Ez a barátok dolga nemde?-elmosolyodott-felhívom a többieket, hogy itthon vagy.

-Oké-és már ki is ment a szobámból.

Elfeküdtem az ágyon. Kifárasztott ez a nap.Ahogyan lecsuktam a szememet elnyomott az álom.

Reggel átlagosan indult a napom.Elmentem zuhanyozni.Nem sokáig folyattam a vizet és hamar végeztem.Egy törölközőt csavartam magam köré és úgy lépkedtem a szekrényemhez. Egy fekete nadrágot és egy szürke feliratos pólót választottam.Hozzá egy fekete cipőt vettem fel.

A hajamat kifésültem és egy alap sminket tettem fel.Lerobogtam a lépcsőn és a konyhába mentem.Jó illatok szűrődtek ki ezért gyorsítottam a lépteimen mert már korgott a hasam.

-De jó illata van valaminek.-léptem be a konyhába.Ryan a tűzhely előtt állt és egy serpenyővel ügyeskedett.

-Neked is jó reggelt.-mondta.-Csináltam palacsintát.-tolta elém a serpenyőt.

-De ez már fekete.-kiröhögtem mire ő is nevetésbe tört ki.

-Csak reggelit akartam csinálni.

-Inkább megcsinálom én.Rossz nézni a szerencsétlenkedésed.-átvettem tőle és nekiálltam palacsintát sütni.Amikor készen lettem megettük és leültünk a nappaliba tv-t nézni.Valami értelmetlen mese ment.Ry természetesen érdekelte.Csengettek és mentem ajtót nyitni.A csajokkal találtam szemben magam.

-Hát ti?-kérdeztem és felmentünk a szobámba.

-Jöttünk megnézni.Tegnap Zayn és az a csaj.Eléggé..-válaszolt Violett és az arcomat fürkészte.

-Tudom.-válaszoltam.-Ha őt szereti akkor- itt hatásszünetet tartottam- el kell fogadnom és túl kell tenem magam rajta.-mondtam vidáman.

-Ennek örülök.Nem kéne kibékülnötök?-kérdezte Jenny.

-Hát ideje lenne.Nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól.Jó lenne megint úgy beszélgetni vele mint régen.-sóhajtottam.

-Akkor itt az idő a békülésre ugyanis ma este megyünk a srácokhoz kerti partyra - ujjongtak mint a három évesek.

-Biztosan jó ötlet?- féltem az ötlettől, mert lehet, hogy Zayn hallani sem akar rólam .-És mi lesz ha Zayn szóba se áll velem.

-Harry mondta, hogy Zayn is szeretné rendbe hozni a dolgokat ezért hívtak meg minket.-magyarázta Jenny.

-Aha szóval Harry.-vigyorogtam a barátnőmre.-Nem akarsz valamit elmondani?-kérdeztem kajánul vigyorogva.

-Hát elég jóba lettünk Harryvel és azt szeretné ha több lenne köztünk int barátság.-pirult bele a vallomásba.

-Jenny szerelmes-ujjongott Amanda.

-Te csak hallgass komám, mert azt még nem mondtad, hogy mi van veled és azzal a Louissal.-fojtotta bele a szót Domi.

-Milyen szerelmek szövődnek itt.-vigyorgott Violett.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog történni velünk Londonba.-gondolkoztam.

-Én sem, de örülök, hogy itt vagyok és megismertem Harryt.

-Indulnunk kéne.-szakított meg minket a lustálkodásban Violett.

-Akkor menjünk csak még szólok Ry-nak.-mondtam és indultam szólni neki.Kopogás nélkül rontottam be a szobájába és a háta mögé lopakodtam.Hátulról átöleltem mire egy kicsit megijedt, de amikor meglátott elmosolyodott.

-Erről leszokhatnál.-mondta és tovább laptopozott.

-Csak szólni akartam, hogy átmegyek Jennyékkel a srácokhoz.Kívánj szerencsét.-és ezzel kiléptem a szobájából.Rohantam le a lépcsőn.Felkaptam a táskámat és kimentünk az ajtón.Violett kocsijával mentünk a fiukhoz.Rövid volt az út.Csengettünk a bejáratnál és vártunk.Louis nyitott ajtót.

-Na végre, hogy itt vagytok.-vigyorgott.-már vártunk titeket-mondta és mindenkit megölelt és Amandád megpuszilta.Mire halkan húú-zásba kezdtünk és megjelent a többi bandatag is egy kivételével.Kerestem a szemeimmel, de nem találtam.Zsebre dugott kézzel álldogáltam ott és néztem a többieket.Amanda és Lou a konyhában pucultak répát és kerestek a grillezéshez alapanyagokat.Jenny és Harry tüzet raktak a kertben. Niall,Domi és Violett a kanapén ültek és videojátékoztak.Liam jött felém.

-A szobájában van.-mondta és küldött felém egy biztató mosolyt.Először nem értettem, de utána leesett, hogy Zaynra gondol.

Kettesével szedtem a lépcső fokokat.Amikor felértem lassan lépkedtem.Minden ajtón névtábla volt. A „Zayn” feliratú szoba előtt megálltam.Erőt vettem magamon és bizonytalanul kopogtam. Egy halk „Szabadot” hallottam bentről.Lassan benyitottam a szobába...

9.fejezet-A buli.

9.fejezet.

Akarok valakit, akivel meg tudom osztani a titkaimat, akivel beszélgetni tudok késő éjszaka, amikor nem tudok aludni, aki kényelmesen érzi magát a családom körül, aki megnyugtat, amikor ijedt vagyok, aki megtart engem, amikor szomorú vagyok, akinek nem kell mondania, hogy szeret, hogy tudjam ez igaz!
Amikor magamhoz tértem fehér falakat láttam.Azt hittem meghaltam, de nem így történt.Pedig lehet enyhített volna a fájdalmamon amit éreztem.Annyi minden van most bennem,hogy már egy ideje nem is beszéltünk. Úgy érzem megfojt a hiányod és az, hogy nem keresel, nem érdeklődsz utánam, darabbokra tép szét…Hiányzik a mosolyod és a mindent elmondó barna szemeid,az összes kimondott szavad,az üzeneteid a nézéseid…és pusztán az,hogy csak menjünk egymás mellett az utcán…hiányzik minden ami Te vagy! Te vagy egyetlen olyan ember az életemben akit senki,de senki nem tud helyettesíteni…találkozhatok bárkivel,Téged kereslek minden kimondott szavában, és minden sarkon azt várom, hogy hátha feltűnsz…Te vagy a mindenem,a kimondott szavaim,az összes gondolatom,minden percem…minden velem történt jó,vagy rossz dolog…Te vagy életem legfontosabb embere...Az ajtó nyitódására lettem figyelmes és belépett rajta egy orvos.
-Szia.Én vagyok az orvosod.Hogy vagy? Fáj valahol?-kérdezte.
-Már jobban.Nem nem fáj..-csak belül darabokra tép a hiánya.-gondoltam magamban.
-Elég nagyot estél és egy bordád is eltört, de ha minden jól megy néhány hét múlva hazamehetsz.-mondta kedvesen.
-Rendben.
-És ha valami van nyugodtan hívj Dr.Smith vagyok.-mondta és kilépett az ajtón.Nem volt kedvem senkihez, de amit imént Dr.Smith bejött Ryan,Jenny,Amanda,Violett, és egy személy aki meglepett Harry.
-Te megőrültél??Hogy gondoltad, hogy egy kocsi elé ugrassz???-csattant fel Ry.
-Én,én nem vettem észre.-meglepődtem egy kicsit a viselkedésén.
-Arra nem is gondoltál, hogy mi mennyire aggódtunk érted?És, hogy-folytatta volna de én közbevágtam.
-Nem direkt volt oké?-felidegesített a viselkedése.Nem bírtam tovább.-Nektek fogalmatok sincs, hogy milyen nekem.Nektek csak egy hisztis   lány vagyok aki éjjel nappal bőg.Ara nem is gondoltok, hogy nekem milyen nehéz.-a könnyeim forró lávaként folytak végi az arcomon.-Először apám hagyott el de ezt még kibírtam mert sohasem szeretett engem, de aztán Zayn is elment.És megígérte, hogy nem felejt el erre még a telefont sem vette fel.Ezt is kibírtam mert próbáltam erős maradni ami nem volt könnyű.Nélküle nem voltam ugyanaz, de lassan megszoktam a hiányát, de az űr ott maradt a szívemben.És anyám aki egyfolytában dolgozik és még most sincs itt.De mit vártam?- irónikusan felnevettem-Elvégre csak az anyám.Amikor ide költöztünk azt hittem ha ott hagyom Bradfordot akkor nem fogok emlékezni Zaynre, de én mázlista pont vele találkozok.Amikor helyre akarom hozni a hibáimat még arra sem méltatott, hogy eljöjjön a találkozóra. Elvégre ő a híres Zayn Malik aki mindent megtehet.Én meg csak egy lány vagyok, de nekem is vannak érzéseim..-a végét már sírva ordítottam.
Erre a hangzavarra bejött az orvos és kiküldött  mindenkit a szobámból az átlagos szöveggel, hogy nyugalomra van szükségem.Az orvost megkértem hogy senki se jöhessen be a szobámba.Az egyik nővér adott egy kis altatót amitől hamar elaludtam.


Néhány hét múlva.




Az elmúlt hetekben.. Volt minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, vak, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi.. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.
Már hazaengedtek a kórházból.Azóta nem beszéltem senkivel.A báttyám rosszul viselte.Vele mindent megbeszéltem, de az utóbbi időben nem beszéltünk sokat.Próbált bocsánatot kérni, de nem hagytam neki.Mint kiderült anyám üzleti úton van, de amikor megtudta mi történt velem elintézte a dolgot annyival, hogy nagyon fontos dolga van és nem tud hazajönni.Anya is megváltozott és nem jó irányba.A barátnőimmel beszéltem, de nem sokat.Ők nem tehetnek semmiről.Zayn is bejött EGYSZER, de vele sem beszéltem.Egyszerűen nem tudtam mit mondani neki.Azt nem mondhattam neki, hogy bele szerettem és szükségem van rá.Ilyenkor eszembe jutott a nagymamám. Amíg élt addig mindent meg tudtam vele beszélni amit a bátyjámmal nem.A nagyi mindig azt mondta "Hagyni kell, hogy fájjon és akkor jobb lesz"
-Bárcsak így lenne.-mondtam hallkan.Itt ülök a szobámban és gondolkozok, hogy mit is tehetnék.Rossz tulajdonságom, hogy mindig menekülök a problémák elől.Arra gondoltam, hogy elutazhatnák egy időre, de nem lenne megoldás mert egyszer vissza kellene jönnöm.
Nagyon unatkoztam.A lányok már az új házukba vannak.Biztos jól elvannak.Arra gondoltam bocsánatot kérhetnék Ry-től hiszen ő nem tehet semmiről.Csak féltett és aggódott értem.Elindultam a szobája felé.Lassan lépkedtem végig a folyosón.Az ajtaja előtt megálltam.Nem volt bátorságom kopogni, de erőt vettem magamon és kopogtam.Egy halk szabadot hallottam ezért lassan kinyitottam az ajtót.Ry nekem háttal ült az ágyán és rám sem nézett.Rossz volt így látni.
-Szia.-mondtam halkan, de olyan csend volt, hogy így is meghallotta.A hangra felemelte a fejét.Én csak lehajtott fejjel álltam az ajtóban.
-Stella?-és felém fordította a fejét.
-Nézd,én nagyon sajnálom, hogy így kiakadtam, de nem bírtam tovább.-mondtam és egy könnycsepp legördült az arcomon.
-Nekem kell bocsánatot kérnem mert így kiakadtam,de te vagy az én kis hugicám és nem akarlak elveszíteni.Amikor felhívtak a kórházból, hogy téged elütöttek.Nagyon megijedtem és amikor az orvosok nem mondtak semmit...még életemben nem féltem ennyire.Csak is az én hibám..Nem kellett volna azt mondanom amit és akkor nem mentél volna el és nem történt volna ez.-nem hagytam hogy végig mondja.Odamentem és megöleltem.Tudtam, hogy nincs szükség szavakra.
Úgy döntöttünk, hogy mivel nincs programunk egész nap tv nézünk. Csináltam popcornt amíg Ry választott valami filmet.Volt benne egy rész ami megfogott.A főszereplő lány szakított a barátjával és ezt meg akarta örökíteni,ezért csináltatott egy tetoválást.Elgondolkoztam rajta, hogy én is csináltathatnék.
-Ryan!!Nekem kell egy tetoválás!-mondtam és felpattantam.
-Mi?Minek?Komolyan gondoltad?-látszott, hogy meglepődött.
-Mert akarok és azt is tudom, hogy mit.Elkísérsz?-jelentettem ki határozottan.
-Látom, hogy nem tudlak lebeszélni mert akaratos vagy.Elkísérlek,hogy lássam a fejedet.-én erre csak megráztam a fejemet.
Hamar odaértünk a szalonba ahol Ryan egyik ismerőse csinál tetkót.A falak tele voltak képekkel mindenféle tetoválásról.Egy kicsit féltem, de mindenképpen akartam egy tetkót és ezzel azt is akartam, hogy már nem vagyok kislány.
Ryan kezet fogott Mattal,aki még Bradfordban ismert meg.Én nem ismertem annyira, de tudtam, hogy jó fej.
-Helló haver.De régen láttalak.
-Hát az biztos.De mi járatban vagytok erre?-kérdezte.
-Hát Stella akar egy tetkót és nem tudtam lebeszélni róla, ezért elkísértem.
-Ti nem változtatok semmit.Stell még mindig olyan makacs.-nevetett Mat.
-Héé én is itt vagyok és nem vagyok makacs, csak szeretnék egy tetkót.-mondtam, de én is elnevettem magam a végére.
Aláírtam a papírokat és a többi dolgot utána jött a neheze.Nem fájt annyira mint ahogy hittem.Egy kicsit sokáig tartott de megérte, mert ez egy emlék lesz ami emlékeztet mindenre.

Mikor hazaértünk a csajokkal találtam szemben magam.Kicsit meglepődtem, de örültem nekik.
-Hát ti?-kérdeztem és megöleltem őket.
-Jöttünk segíteni készülődni a házavató bulinkra.Amit ma este tartunk.-ujjongtak a lányok.
-Hát akkor....ideje készülődni!-lelkesedtem én is és felmentünk a szobámba.
Neki kezdtünk a készülődésnek.Nem haladtunk semmit mert Jenny a ruhát,Violett cipőt,Amanda kiegészítőket és Domi sminket akart csinálni.2 óra alatt összehoztunk egy elfogadható külsőt és sminket.Még volt időnk a buliig ezért átmentem és segítettem készülődni.Ryannek sem volt jobb dolga úgyhogy  magunkkal vittük őt is.Útközben a telefonomat  nézegettem amikor megláttam Aiden telefonszámát.Elfelejtettem felhívni..
-Basszusss.-és már tárcsáztam is a számot.A többiek kicsit hülyén néztek rám de elmagyaráztam nekik, hogy találkoztam Aidennel és elfelejtettem felhívni.Jennyék is régen látták ezért úgy határoztunk, hogy meghívjuk a partyra amibe bele is ment. 
Amanda és Violett szendvicseket csináltak a konyhába amíg Domi elment a boltba innivalóért.Jennyval elkezdtük díszíteni a házat és "befogtuk" Ryt is hogy segítsen nekünk.
-Na Ry te szépen felmászol a létrán és felrakod ezeket.-mondtam és a kezébe nyomtam a díszeket.
-De miért én??
-Mert mi már átöltöztünk.Na gyerünk.-parancsolt Jenny és Ryan felmászott a létrán.Kész voltunk a díszítéssel és segítettünk kaját csinálni.
-Már kérdezni akartam, hogy mi is van köztetek Harryvel?-fordultam Jenhez.
-Semmi.
-Engem nem versz át.-és rámosolyogtam.
-Én szeretem, de ő csak barátként néz rám.
-Ez hülyeség!Belédzúgott látszik rajta.-biztattam.-Nem szeretném, hogy miatta padlón legyél.Érted?
-De neki csak egy barátot jelentek.
-Na ezt meg se hallottam gyere velem.-mondtam és felhúztam a szobájába.
-Most pedig olyan sexy külsőt csinálok neked, hogy elájul.-felnevettünk.
Egy miniruhát választottunk és megcsináltam hozzá a haját meg a sminkjét is.Közben a többiek is feljöttek és segítettem nekik elkészülni.

                                                        Stella ruhája.

                                                              Violett ruhája

                                                        Jenny ruhája

                                                         Amanda ruhája

                                                                   Domi ruhája
 
 
 
                                                       
Már 19:00 volt ezért lementünk várni a vendégeket.Nem sokat kellett várni  és érkeztek a vendégek.Egy kicsit untam magam de, éppen ekkor érkeztek meg a srácok, egy valaki nem volt köztük Zayn.Kimentem a medencéhez és bele lógattam a lábam.Kellemes volt a víz.Valaki leült mellém.Rá néztem és Aiden volt az.
-Mit csinálsz idekint?-kérdezte.
-Nincs kedvem bulizni.-válaszoltam és a vizet nézegettem.
-Na ne nézz hülyének.-és felé fordította a fejem.
-Úgysem értenéd.-suttogtam.
-Szerelmi bánat?-mosolygott.
-Olyasmi.-mondtam.
-Na gyere.-mondta és felhúzott a földről.-Most bemegyünk és jól fogod érezni magad.
-Rendben Dr. Aiden.-nevettem.Ő igazi barát.
Bementünk a házba.Jó volt a buli és Aiden ragaszkodott hozzá, hogy táncoljunk.Belementem mert szerettem táncolni.Jenny Harryvel táncolt, Ry meg egy lánnyal, de őt nem ismertem.A többieket nem láttam.Négy számot végig táncoltunk utána bementünk a konyhába inni valamit.A konyhába megtaláltuk a lányokat.
-Hogy tehet ilyet mikor tudja, hogy ő is itt van?-dühöngött Violett.
-Mi történt?-kérdeztem.Mielőtt válaszolhattak volna Zayn lépett be az ajtón és egy szőke hajú lány.Egy világ omlott össze bennem..

8.fejezet.-Szerelem?

Sajnálom, de egy kicsit rövidre sikerült ez a rész, de a következő hosszú lesz.:) Remélem azért tetszik. xx

 

 

 

8.fejezet

Tehát vállaljuk fel magunkat, érzéseinket és ne engedjük tovább sodródni a szerelmi életünket,
inkább hagyjuk kicsit, hagy emésszen a fájdalom, mint hogy életünket egy olyan emberrel éljük le
aki nem viszonozza az érzéseinket

*Zayn szemszöge*

Reggel hamar felkeltem, de nem akartam kibújni a takaró alól.Fogalmam sincs, hogy mit mondjak Stellának.Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem ment.Visszagondolt a régi szép időkre.Amikor még Bradfordba laktam és nem voltam híres.Amikor még élhettem egy rendes srác életét és voltak barátaim.A srácokkal is jó barátok vagyunk, de az nem ugyanaz.Amikor Stellával hülyültünk egész nap és nem kellett azon izgulni, hogy megjelensz egy újságcikkben. Néha nagyon hiányzik a régi életem, de én akartam énekes lenni és ezért áldozatokat kellett hoznom.De még milyen áldozatokat.De örülök, hogy jelentkeztem mert így megismerhettem Perriet és azóta egy pár vagyunk.Szeretem őt mert egy csodálatos nő.És Stella őt testvéremként szeretem, de ezalatt a két év alatt megromlott a kapcsolatunk.Tegnap mikor újra láttam nem hittem a szememnek.Gyönyörű lett és a szemeiben elvesztem.Az emlékek felidézésével egy könnycsepp akart kibuggyanni, de nem hagytam.Nehéz az élet....Ekkor Harry jött be az ajtón.
-Hát te?Ugye tudod, hogy mindjárt indulunk próbára?-kérdezte miközben az ingét gombolta.
-Aha.-Mondtam és átfordultam az oldalamon.
-Akkor siess mert elkésünk.-válaszra sem várva kilépett a szobából.Semmi kedvem se volt ehhez az egészhez, de muszáj.Felkeltem és gyorsan felöltöztem.
Egy farmert és egy kék pólót vettem fel.A hajammal most nem foglalkoztam túl sokáig csak gyorsan beállítottam.A többiek már a nappaliba reggeliztek, de nekem nem volt semmi étvágyam hozzá.Leültem a nappaliba és vártam, hogy végezzenek.
-Megnézem mit csinál Zayn ilyen sokáig.-hallottam meg Liam hangját aki kilépett a konyhából.Rá sem néztem.Ideges voltam és féltem a mai naptól.
-Hát te? Mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Semmit.Mikor indulunk?
-Majd ha Niall végzett.Tudod milyen.-nevetett.Tudtam, hogy az sokáig fog tartani.
-Aha.Én elindulok majd ott találkozunk.-mondtam kedvtelenül és elindultam az ajtó felé, de valaki visszatartott.
-Valami baj van?-kérdezte Liam.Hát igen ő a Daddy Direction.
-Csak  levegőre van szükségem.-hazudtam.Tudtam, hogy nem veszi be mert már ismer annyira, de látta, hogy nem fogom elmondani.Elállt az útból és kiléptem az ajtón.Gyalog mentem el a stúdióig.Az út rövid volt, de mire odaértem a többiek már ott voltak.A próba nagyon rosszul sikerült.Nem tudtam koncentrálni és ezt Paul a menedzserünk is szóvá tette.Mikor vége lett Perrie várt rám a studio előtt..Egy kicsit meglepődtem.
-Hát te?-kérdeztem és megöleltem.
-Liam hívott.-mondta és a szemembe nézett.Tudtam hogy nem szabadulok amíg nem mondom el az igazat.
-Értem.-tekintetemet a földre szegeztem.
-Na gyere és mesélj el mindent.-megfogta a kezem és elindultunk egy kávézóba.Kézen fogva mentünk végig.Láttunk néhány lesifotóst , de nem igazán érdekelt.Mikor odaértünk leültünk egy eldugott kis sarokba és elmondtam neki mindent és meséltem neki a régi  életemről is mikor még legjobb barátok voltunk Stellával..
-Szerintem beszéld meg vele.Biztos megérti.
-Tudom...de nehéz elmondani neki mert én sem tudom, hogy miért szakadt meg a barátságunk.
-Biztosan nehéz lesz, de egy próbát megér.-mosolygott rám.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled.-és megöleltem.

*Stella Szemszöge*

Nem néztem fel.Most nem érdekelt semmi.Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire megváltozott Zayn.Nem tudtam, hogy miért.Én rontottam el valamit?Vagy rosszat mondtam neki.Fogalmam sem volt, hogy miért játszik velem.Erőt vettem magamon és letörölve könnyeimet felnéztem.Ryan ült mellettem.Megölelt.Ő volt az a személy az életemben aki mindennél fontosabb volt.Ő mindig velem volt happyben,depiben,örömömben,bánatomban mindig.Bementünk a házba mert már hideg volt kint.Leültünk a nappaliba ahol Jenny,Violett,Amanda ás Ryan foglalt helyet.Elmeséltem nekik, hogy mi akasztott ki.Jenny felajánlotta, hogy szívesen megtépi azt az agyon zselézett haját.Ezen jót röhögtem.Hát igen az én őrült barátnőm.Felmentünk a csajokkal az én szobámba és beszélgettünk.
-Van egy nagyon nagyon jó hírünk.-mondta Violett.
-És mi?-kérdeztem.
-Hát a szüleink megengedték, hogy Londonba költözzünk.-áradozott Amanda.
-Ez szuper.-és megöleltem őket.Örültem, hogy most már mindig itt lesznek velem.
-Domi csak holnap jön, de ő már a mi házunkba megy és holnap mi is átköltözünk.-mondta Jenny.
Ezután, hogy mindent megbeszéltünk Jen elment mert randija lesz Harryvel.Segítettünk neki készülődni.Amanda és Violett úgy döntött, hogy elmennek és szétnéznek a városban.Nem volt kedvem velük menni ezért otthon maradtam.Felmentem twitterre , de nem találtam semmi különöset.Egy gondolattól vezérelve kimentem a kertbe és leültem a fa alá.Gondolkozni akartam, de nem találtam választ a kérdéseimre.Elmélyültem a válaszok keresésébe amikor Ry ült le mellém.
-Szia hugi.
-Szia.-mondtam és felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem.
-Figyelj és nem vagyok jó lelkizős, de nem csak én látom úgy, hogy többet érzel Zayn iránt mint barátságot.
Ez a kijelentése meglepett.Hirtelen nem tudtam felfogni teljesen, mert még sosem gondoltam erre.Én és ő...ez badarság.
-Ez hülyeség.Mi csak barátok vagyunk.Voltunk..-javítottam ki magam.Éreztem, hogy a szívemben üresség van amit ő hagyott.
-Talán.De gondolj bele, hogy mennyire megviselt mikor elment és most is..-folytatta volna de én közbevágtam.
-Jól vagyok!oké?!-csattantam fel.
-Nyugi.-tette maga elé védekezésképp a kezét.
-Ez már sok nekem.-mondtam halkan.Felálltam és felkaptam a kabátom mert elég hűvös volt és elindultam sétálni.
Nem ismertem annyira a várost, de most csak ki akartam törölni a fejemből.Ilyenkor kell belátnunk nem szabad tovább tűrni, hangot kell adnunk az érzésnek ami nyomja a szívünket.Annyi feszültség volt bennem.Talán Zayn miatt vagy azért mert tényleg kezdek beleszeretni és ezt be kell ismernem, még ha nehéz is lesz.Elkezdtem futni.Addig futottam amíg csak a lábam bírta.Elakartam futni a problémáim elől és a tény elől, hogy szeretem Zaynt.Egyre gyorsabban kezdtem futni és a könnyek is utat törtek, de hagytam, hogy eláztassák az arcomat. Jólesett kiadni magamból ami ebben a pár napban felgyülemlett.Hirtelen egy fényt láttam közeledni felém és egy dudálást hallottam.Nagy fájdalmat éreztem az oldalamon és már a földön voltam.Minden elsötétült és megszűnt a külvilág zaja.

7.fejezet-Most mi legyen?

7.fejezet

 

 EMLÉKSZEL MÉG?Az emlékekre, a viccekre, az ígéretekre, a közös hülyeségekre?Tudod, hiányoznak..

Elindultam megkeresni Ryant.A szobájába nem volt gondoltam lent tv néz, de ott sem volt.Anya még a konyhába volt így megkérdeztem tőle.
-Anya nem tudod hol van Ryan?
-Elment bulizni.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Nem csak beszélni akartam vele, de nem fontos.-mondtam és elindultam a szobámba.
A kezem a kilincsen volt, de nem nyitottam ki mert meghallottam mit beszélnek a többiek és kiváncsi voltam.
-El kell mondanunk neki.-ez Voilett volt.
-Akkor megint depis lesz.-Amanda.
-Jobb ha ezt nem tudja meg és...Zaynnek is.-mondta Stella.
Eddig bírtam.Valami baja van Zaynnek és nem mondják el nekem, de ki fogom deríteni.Berontottam a szobába.
-Mi van Zaynnel?-kérdeztem kicsit idegesen.A lányok összenéztek és bólintottak.
-Mikor a fiuknál voltunk és te kimentél..- kezdte Amanda.
-Akkor valaki bejött az ajtón és..
-Az a valaki Zayn volt.-fejezte be Jenny.
Ledöbbentem.Mi pont a One Directiont fogjuk ki.Akkor tényleg Zayn volt az ötödik lakótárs.
-Ezt nem hiszem el.Most egyedül akarok lenni.Kimennétek?-kérdeztem.Ők  csak bólintottak és kimentek.
Leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé.Bekapcsoltam a laptopom és megakadt a szemem egy mappán "Zayn és Stella"  . Egy könnycsepp végigszaladt az arcomon, amit társaik követtek.Megnyitottam a mappát és nézegettem közös képek és videók voltak benne.Lecsuktam mert nem akartam emlékezni.Gyorsan megfürödtem és felvettem a pizsim utána lefeküdtem aludni.
Reggel a csajok ébresztettek.Nem akartam felkelni.Jenny rám ugrott.
-Normális vagy?-kérdeztem.
-Sosem voltam az úgyhogy siess mert elmegyünk valahova.-mondta sejtelmes hangon.
-Nem akarok.-és a fejemre húztam a párnát.
-Na lécci a mi kedvünkért gyere már.-kérlelt Violett.
-Jó csak hagyjatok felöltözni.
Felvettem egy farmert  és egy kockás inget.A hajamat felkötöttem és már készen is voltam.Lementem a többiekhez akik már reggeliztek.Én is gyorsan bekaptam valamit és már indultunk is.Útközben találtunk egy Nando's és bementünk kávézni.Leadtuk a rendelést és vártuk, hogy kihozzák. Közben elbeszélgettünk mindenféléről.Egyszer egy öt fiú jött be és egy eldugott kis sarokba ültek le.5 perc után leesett, hogy azok ők. Zayn-t bámultam.Nagyon megváltozott és helyes volt.Amin egy kicsit meglepődtem, hogy van tetoválása.Mikor ők is erre nézelődtek akkor elkaptam a fejem.Nem hiányzik, hogy   meglásson.
-Lányok  itt vannak Harryék.-Jenny odakapta a fejét.
-Szerintem menjünk mielőtt idejönnek.-mondtam és elkezdtem pakolászni.

*Harry szemszöge*

Elindultunk a Nando's -ba mert Niall éhes volt.Nekem csak Jenny járt a fejembe.Tegnap óta csak rá gondolok.Zayn este elmondta nekünk, hogy Stella  egy régi barátját, de már nem tartják a kapcsolatot.Leadtuk a rendelést és vártunk.Egy ismerős hangra lettem figyelmes.Ekkor Jenny-ék jöttek be az ajtón és leültek egy asztalhoz.
-Hé srácok nézzétek kik vannak ott.
-Az Stella?-kérdezte Liam mire én csak bólintottam.Zayn végig csak Stellát figyelte.Én sem tudtam levenni a szemem Jennyről.Annyira szép volt. Aszt hiszem szerelmes vagyok belé.
-Harrynek bejön Jenny.-visított két nevetés közt.
-Hangosabban nem tudtad volna mondani?!-reménykedtem, hogy nem hallotta meg.Megkaptuk a rendelésünket és elkezdtünk enni.Arra lettem figyelmes, hogy Stelláék indulni készülnek.Egy pillantást vetettem Zaynre akinek fájdalmat és szomorúságot láttam a tekintetén.
-Hé, haver nem mész oda?-kérdeztem tőle.
-Ahogy ismerem a pokolba kíván.-válaszolt szomorúan.
-Beszélj vele.Mond el neki, hogy mi történt.Biztosan megérti majd.-biztattam.Elgondolkozott egy percre, de utána indult.

*Zayn szemszöge*

Nem tudtam, hogy mit csinálok, de muszáj volt megpróbálnom.Már éppen lépett volna ki az ajtón amikor megfogtam a kezét.Stella megállt és lassan visszafordult.Szemben álltunk egymással és nem tudtam megszólalni.Annyira gyönyörű volt, hogy elállt a lélegzetem.Nagyon megváltozott amióta nem láttam.Sokkal szebb lett.A gondolataimból a hangja zökkentett ki.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Beszélnünk kell.Hallgass meg kérlek had magyarázzam el.-kérleltem.
-Rendben.-válaszolta.El sem hittem, hogy ezt mondja.Egy kő esett le a szívemről.Megöleltem.Nagyon hiányzott már, hogy itt legyen mellettem.
-Köszönöm.Holnap a Starbucks-ba 10-kor?-kérdeztem.
-Oké.-mondta -Szia.-és elment.
-Szia.-elköszöntem tőle és visszamentem az asztalunkhoz.

*Stella szemszöge*

Indulásra készen álltunk,ezért fizettünk és már indultunk volna a kijárat felé, deegy kar visszahúzott.Zayn volt.Nem tudtam mit csináljak.Végig néztem rajta és nagyon megváltozott.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Beszélnünk kell.Hallgass meg kérlek had magyarázzam el.-mondta szinte könyörgött.
-Rendben.-válaszoltam.Nem tudom miért mondtam ezt.Talán mert hiányzik a vele eltöltött idő.Azt vettem észre, hogy megölelt.Én is megöleltem és beszívtam illatát.
-Köszönöm.Holnap a Starbucks-ba 10-kor?-kérdezte.
-Oké.-mondtam -Szia.-és elindultam az ajtó felé.
-Szia.-hallottam meg a hátam mögött gondoltam Zayn volt.A lányok egyből faggatni kezdtek én elmondtam nekik tömören a lényeget.Dél körül volt és elindultunk haza.Tegnap beszéltem Domival és holnap jön ő is hozzánk és akkor együtt lesz a baráti társaságunk.Haza mentünk és úgy döntöttünk, hogy filmet nézünk.Amíg Amanda ás Violett kiválasztotta a filmet addig én és Jenny csináltunk rágcsálnivalót és vittünk be kólát is. Az Utolsó dal című filmet néztük meg amit nagyon jó filmnek tartok.A végén elsírtam magam mert átéreztem a lány fájdalmát, mivel kiskoromba engem is itt hagyott az apám és az majdnem ugyan az.Még megnéztünk néhány filmet, de utána fáradtak voltunk ezért elmentünk aludni. Zuhanyoztam utána szinte egyből elaludtam.Reggel arra ébredtem, hogy azt ordibálják, jó reggelt.Tudtam, hogy addig fogják csinálni amíg fel nem kelek.
-Jó,jó fent vagyok!-mondtam és felkeltem.Felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni.Már 9:30 volt ezért elkezdtem készülődni mert 10-kor találkozok Zaynel.Fogalmam sincs, hogy miért mentem bele, de egyszer muszáj megbeszélnünk.
Felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni.Egy farmert és egy kockás inget vettem fel.Egyszerű sminket tettem fel és felkötöttem a hajam.A csajoknak szóltam, hogy elmegyek és mondtam nekik, hogy érezzék otthon magukat amíg nem jövök.Sok szerencsét kívántak.Ryan biztosan alszik még mert tegnap későn jött haza a buliból.
Elindultam a Starbucks-ba.Közel volt hozzánk így hamar odaértem.Zayn még nem volt ott ezért leültem egy eldugott sarokba.Úgy döntöttem rendelek addig egy kávét.
-Jó napot.Egy kávét szeretnék.-mondtam.
-Stella?-kérdezte.Felnéztem rá és egy ismerős arccal találtam szemben magam.
-Aiden?Te vagy az?.
-Jó téged újra látni.Sokat változtál.-válaszolta és megölelt.
-Téged is.Remélem csakjó irányba.
-Igen sokkal szebb lettél.Mi járatban vagy itt Londonban?
-Köszi, te sem panaszkodhatsz.Nemrég költöztünk ide.
-Bocsi, de nekem mennem kell mert várnak a vendégek.Majd később még találkozunk.
Telefonszámot cseréltünk és leültem az asztalhoz.Vártam,vártam és csak vártam.Egy fél órával később meguntam a várakozást és hazamentem.Otthon 4 kíváncsi szempárral találtam szembe magam.Ry és a lányok valami filmet néztek.Nem szóltam semmit csak kimentem a kert végébe és leültem a fa alá.
Nem hittem el, hogy megint átvert Zayn én meg hittem neki.Elkezdtem sírni.Nem tudtam abbahagyni és csak ültem ott.Amikor egy kezet éreztem a vállamon..

 

Boldog új évet kínánok minden kedves olvasómnak! :)