10.fejezet-Első lépés az újrakezdés felé.

10.fejezet.

Próbáltam hosszúra és izgalmasra írni.Remélem tetszik az új fejezet és várom a komikat. :) ^.^

"Minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátssza, hogy a pasija, ha szükség van rá. Aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van. És akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek.. mert csak barátok vagytok!"

Sírva rohantam el mellettük.Átrohantam a tömegen és bevágtam magam után a bejárati ajtót.A könnyektől elhomályosult tekintettel rohantam haza.Futottam ahogy csak bírtam.Kis híján elütött egy autó, de nem foglalkoztam vele.Amikor hazaértem berontottam az ajtón és lerúgtam a cipőm.Felrohantam a szobámba és bezártam az ajtót.Egy percre megálltam és leültem az ajtó tövébe.Belül mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem.A levegő vétel is nehéz volt.A könnyeim patak ként folytak végig az arcomon.Legszívesebben üvöltöttem volna,de helyette felhúztam térdeimet és ráhajtva a fejemet sírtam tovább.Fájt így látni őket, hogy ők boldogok együtt.Most csak egy valakire volt szükségem.Leültem az ágyamra és tárcsáztam a számot.

-Szia.Hol vagy?-hallottam a hangján az aggodalmat.

-Nem bírom tovább-ahogy ezt kimondtam még jobban bőgni kezdtem-otthon vagyok.El tudnál jönni? Szükségem van rád.-mondtam el csukló hangon.

-Azonnal ott vagyok.Ne csinálj semmi hülyeséget.-és kinyomta.

Amióta találkoztam vele csak veszekedtünk vagy nem is szóltunk egymáshoz.Olyan mintha nem is ismerném.Pedig ovi óta ismerem és legjobb barátok voltunk.Ilyenkor annyira szeretnék gyerek lenni és gondtalanul játszani vele.Amikor még nem tudtuk, hogy mi is a szerelem.Amikor még nem tudtuk mi az a barátság, de testvérként szerettük egymást.Amikor még nem tudtuk, hogy így lesz vége a barátságunknak. Amikor még nem tudtuk, hogy a szavaknak súlya van...Életem legszebb része volt a gyermekkor, de most minden szertefoszlott.Anya és apa teljesen elvesztek egymás nélkül és ez csak rosszabb lesz.Ryan sem lehet örökre mellettem Egyszer családja lesz és nem lesz itt ha szükségem van rá..

Valaki bevágta a bejárati ajtót és 1 perc múlva kivágódott a szobám ajtaja.Aiden leült mellém és megölelt.

-Azt hittem valami őrültséget akarsz csinálni.Annyira féltettelek.-eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni- Ígérd meg, hogy nem fogsz semmi hülyeséget csinálni.-mondta komolyan.

-Ígérem.... De miért szereti jobban azt a lányt mint engem?-suttogtam.-Nem is beszélgettünk 2 éve és a találkozóra se jött el.Az a lány teljesen elvette tőlem.Bradfordba még minden rendben volt.Utálom Londont és utálom azt a szőkét is.Utálom,utálom,utálom-mondtam kicsit hangosabban a végét.

-Nyugodj meg.Minden rendben lesz.Nem hagyom, hogy miatta összeomolj.Erős vagy és nélküle is elleszel.

-Nem akarom elveszteni őt.Olyan mintha a testvérem lenne.

-Nem fogod elveszteni.Csak túl kell tenned magad rajt és ki kell békülnötök.

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.Nem tudom mi lenne velem nélküled ha nem hívtalak volna fel.-mondtam és megöleltem.Jó érzés volt tudni, hogy ő mindig itt van nekem.

-Ez a barátok dolga nemde?-elmosolyodott-felhívom a többieket, hogy itthon vagy.

-Oké-és már ki is ment a szobámból.

Elfeküdtem az ágyon. Kifárasztott ez a nap.Ahogyan lecsuktam a szememet elnyomott az álom.

Reggel átlagosan indult a napom.Elmentem zuhanyozni.Nem sokáig folyattam a vizet és hamar végeztem.Egy törölközőt csavartam magam köré és úgy lépkedtem a szekrényemhez. Egy fekete nadrágot és egy szürke feliratos pólót választottam.Hozzá egy fekete cipőt vettem fel.

A hajamat kifésültem és egy alap sminket tettem fel.Lerobogtam a lépcsőn és a konyhába mentem.Jó illatok szűrődtek ki ezért gyorsítottam a lépteimen mert már korgott a hasam.

-De jó illata van valaminek.-léptem be a konyhába.Ryan a tűzhely előtt állt és egy serpenyővel ügyeskedett.

-Neked is jó reggelt.-mondta.-Csináltam palacsintát.-tolta elém a serpenyőt.

-De ez már fekete.-kiröhögtem mire ő is nevetésbe tört ki.

-Csak reggelit akartam csinálni.

-Inkább megcsinálom én.Rossz nézni a szerencsétlenkedésed.-átvettem tőle és nekiálltam palacsintát sütni.Amikor készen lettem megettük és leültünk a nappaliba tv-t nézni.Valami értelmetlen mese ment.Ry természetesen érdekelte.Csengettek és mentem ajtót nyitni.A csajokkal találtam szemben magam.

-Hát ti?-kérdeztem és felmentünk a szobámba.

-Jöttünk megnézni.Tegnap Zayn és az a csaj.Eléggé..-válaszolt Violett és az arcomat fürkészte.

-Tudom.-válaszoltam.-Ha őt szereti akkor- itt hatásszünetet tartottam- el kell fogadnom és túl kell tenem magam rajta.-mondtam vidáman.

-Ennek örülök.Nem kéne kibékülnötök?-kérdezte Jenny.

-Hát ideje lenne.Nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól.Jó lenne megint úgy beszélgetni vele mint régen.-sóhajtottam.

-Akkor itt az idő a békülésre ugyanis ma este megyünk a srácokhoz kerti partyra - ujjongtak mint a három évesek.

-Biztosan jó ötlet?- féltem az ötlettől, mert lehet, hogy Zayn hallani sem akar rólam .-És mi lesz ha Zayn szóba se áll velem.

-Harry mondta, hogy Zayn is szeretné rendbe hozni a dolgokat ezért hívtak meg minket.-magyarázta Jenny.

-Aha szóval Harry.-vigyorogtam a barátnőmre.-Nem akarsz valamit elmondani?-kérdeztem kajánul vigyorogva.

-Hát elég jóba lettünk Harryvel és azt szeretné ha több lenne köztünk int barátság.-pirult bele a vallomásba.

-Jenny szerelmes-ujjongott Amanda.

-Te csak hallgass komám, mert azt még nem mondtad, hogy mi van veled és azzal a Louissal.-fojtotta bele a szót Domi.

-Milyen szerelmek szövődnek itt.-vigyorgott Violett.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog történni velünk Londonba.-gondolkoztam.

-Én sem, de örülök, hogy itt vagyok és megismertem Harryt.

-Indulnunk kéne.-szakított meg minket a lustálkodásban Violett.

-Akkor menjünk csak még szólok Ry-nak.-mondtam és indultam szólni neki.Kopogás nélkül rontottam be a szobájába és a háta mögé lopakodtam.Hátulról átöleltem mire egy kicsit megijedt, de amikor meglátott elmosolyodott.

-Erről leszokhatnál.-mondta és tovább laptopozott.

-Csak szólni akartam, hogy átmegyek Jennyékkel a srácokhoz.Kívánj szerencsét.-és ezzel kiléptem a szobájából.Rohantam le a lépcsőn.Felkaptam a táskámat és kimentünk az ajtón.Violett kocsijával mentünk a fiukhoz.Rövid volt az út.Csengettünk a bejáratnál és vártunk.Louis nyitott ajtót.

-Na végre, hogy itt vagytok.-vigyorgott.-már vártunk titeket-mondta és mindenkit megölelt és Amandád megpuszilta.Mire halkan húú-zásba kezdtünk és megjelent a többi bandatag is egy kivételével.Kerestem a szemeimmel, de nem találtam.Zsebre dugott kézzel álldogáltam ott és néztem a többieket.Amanda és Lou a konyhában pucultak répát és kerestek a grillezéshez alapanyagokat.Jenny és Harry tüzet raktak a kertben. Niall,Domi és Violett a kanapén ültek és videojátékoztak.Liam jött felém.

-A szobájában van.-mondta és küldött felém egy biztató mosolyt.Először nem értettem, de utána leesett, hogy Zaynra gondol.

Kettesével szedtem a lépcső fokokat.Amikor felértem lassan lépkedtem.Minden ajtón névtábla volt. A „Zayn” feliratú szoba előtt megálltam.Erőt vettem magamon és bizonytalanul kopogtam. Egy halk „Szabadot” hallottam bentről.Lassan benyitottam a szobába...