8.fejezet.-Szerelem?

Sajnálom, de egy kicsit rövidre sikerült ez a rész, de a következő hosszú lesz.:) Remélem azért tetszik. xx

 

 

 

8.fejezet

Tehát vállaljuk fel magunkat, érzéseinket és ne engedjük tovább sodródni a szerelmi életünket,
inkább hagyjuk kicsit, hagy emésszen a fájdalom, mint hogy életünket egy olyan emberrel éljük le
aki nem viszonozza az érzéseinket

*Zayn szemszöge*

Reggel hamar felkeltem, de nem akartam kibújni a takaró alól.Fogalmam sincs, hogy mit mondjak Stellának.Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem ment.Visszagondolt a régi szép időkre.Amikor még Bradfordba laktam és nem voltam híres.Amikor még élhettem egy rendes srác életét és voltak barátaim.A srácokkal is jó barátok vagyunk, de az nem ugyanaz.Amikor Stellával hülyültünk egész nap és nem kellett azon izgulni, hogy megjelensz egy újságcikkben. Néha nagyon hiányzik a régi életem, de én akartam énekes lenni és ezért áldozatokat kellett hoznom.De még milyen áldozatokat.De örülök, hogy jelentkeztem mert így megismerhettem Perriet és azóta egy pár vagyunk.Szeretem őt mert egy csodálatos nő.És Stella őt testvéremként szeretem, de ezalatt a két év alatt megromlott a kapcsolatunk.Tegnap mikor újra láttam nem hittem a szememnek.Gyönyörű lett és a szemeiben elvesztem.Az emlékek felidézésével egy könnycsepp akart kibuggyanni, de nem hagytam.Nehéz az élet....Ekkor Harry jött be az ajtón.
-Hát te?Ugye tudod, hogy mindjárt indulunk próbára?-kérdezte miközben az ingét gombolta.
-Aha.-Mondtam és átfordultam az oldalamon.
-Akkor siess mert elkésünk.-válaszra sem várva kilépett a szobából.Semmi kedvem se volt ehhez az egészhez, de muszáj.Felkeltem és gyorsan felöltöztem.
Egy farmert és egy kék pólót vettem fel.A hajammal most nem foglalkoztam túl sokáig csak gyorsan beállítottam.A többiek már a nappaliba reggeliztek, de nekem nem volt semmi étvágyam hozzá.Leültem a nappaliba és vártam, hogy végezzenek.
-Megnézem mit csinál Zayn ilyen sokáig.-hallottam meg Liam hangját aki kilépett a konyhából.Rá sem néztem.Ideges voltam és féltem a mai naptól.
-Hát te? Mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Semmit.Mikor indulunk?
-Majd ha Niall végzett.Tudod milyen.-nevetett.Tudtam, hogy az sokáig fog tartani.
-Aha.Én elindulok majd ott találkozunk.-mondtam kedvtelenül és elindultam az ajtó felé, de valaki visszatartott.
-Valami baj van?-kérdezte Liam.Hát igen ő a Daddy Direction.
-Csak  levegőre van szükségem.-hazudtam.Tudtam, hogy nem veszi be mert már ismer annyira, de látta, hogy nem fogom elmondani.Elállt az útból és kiléptem az ajtón.Gyalog mentem el a stúdióig.Az út rövid volt, de mire odaértem a többiek már ott voltak.A próba nagyon rosszul sikerült.Nem tudtam koncentrálni és ezt Paul a menedzserünk is szóvá tette.Mikor vége lett Perrie várt rám a studio előtt..Egy kicsit meglepődtem.
-Hát te?-kérdeztem és megöleltem.
-Liam hívott.-mondta és a szemembe nézett.Tudtam hogy nem szabadulok amíg nem mondom el az igazat.
-Értem.-tekintetemet a földre szegeztem.
-Na gyere és mesélj el mindent.-megfogta a kezem és elindultunk egy kávézóba.Kézen fogva mentünk végig.Láttunk néhány lesifotóst , de nem igazán érdekelt.Mikor odaértünk leültünk egy eldugott kis sarokba és elmondtam neki mindent és meséltem neki a régi  életemről is mikor még legjobb barátok voltunk Stellával..
-Szerintem beszéld meg vele.Biztos megérti.
-Tudom...de nehéz elmondani neki mert én sem tudom, hogy miért szakadt meg a barátságunk.
-Biztosan nehéz lesz, de egy próbát megér.-mosolygott rám.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled.-és megöleltem.

*Stella Szemszöge*

Nem néztem fel.Most nem érdekelt semmi.Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire megváltozott Zayn.Nem tudtam, hogy miért.Én rontottam el valamit?Vagy rosszat mondtam neki.Fogalmam sem volt, hogy miért játszik velem.Erőt vettem magamon és letörölve könnyeimet felnéztem.Ryan ült mellettem.Megölelt.Ő volt az a személy az életemben aki mindennél fontosabb volt.Ő mindig velem volt happyben,depiben,örömömben,bánatomban mindig.Bementünk a házba mert már hideg volt kint.Leültünk a nappaliba ahol Jenny,Violett,Amanda ás Ryan foglalt helyet.Elmeséltem nekik, hogy mi akasztott ki.Jenny felajánlotta, hogy szívesen megtépi azt az agyon zselézett haját.Ezen jót röhögtem.Hát igen az én őrült barátnőm.Felmentünk a csajokkal az én szobámba és beszélgettünk.
-Van egy nagyon nagyon jó hírünk.-mondta Violett.
-És mi?-kérdeztem.
-Hát a szüleink megengedték, hogy Londonba költözzünk.-áradozott Amanda.
-Ez szuper.-és megöleltem őket.Örültem, hogy most már mindig itt lesznek velem.
-Domi csak holnap jön, de ő már a mi házunkba megy és holnap mi is átköltözünk.-mondta Jenny.
Ezután, hogy mindent megbeszéltünk Jen elment mert randija lesz Harryvel.Segítettünk neki készülődni.Amanda és Violett úgy döntött, hogy elmennek és szétnéznek a városban.Nem volt kedvem velük menni ezért otthon maradtam.Felmentem twitterre , de nem találtam semmi különöset.Egy gondolattól vezérelve kimentem a kertbe és leültem a fa alá.Gondolkozni akartam, de nem találtam választ a kérdéseimre.Elmélyültem a válaszok keresésébe amikor Ry ült le mellém.
-Szia hugi.
-Szia.-mondtam és felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem.
-Figyelj és nem vagyok jó lelkizős, de nem csak én látom úgy, hogy többet érzel Zayn iránt mint barátságot.
Ez a kijelentése meglepett.Hirtelen nem tudtam felfogni teljesen, mert még sosem gondoltam erre.Én és ő...ez badarság.
-Ez hülyeség.Mi csak barátok vagyunk.Voltunk..-javítottam ki magam.Éreztem, hogy a szívemben üresség van amit ő hagyott.
-Talán.De gondolj bele, hogy mennyire megviselt mikor elment és most is..-folytatta volna de én közbevágtam.
-Jól vagyok!oké?!-csattantam fel.
-Nyugi.-tette maga elé védekezésképp a kezét.
-Ez már sok nekem.-mondtam halkan.Felálltam és felkaptam a kabátom mert elég hűvös volt és elindultam sétálni.
Nem ismertem annyira a várost, de most csak ki akartam törölni a fejemből.Ilyenkor kell belátnunk nem szabad tovább tűrni, hangot kell adnunk az érzésnek ami nyomja a szívünket.Annyi feszültség volt bennem.Talán Zayn miatt vagy azért mert tényleg kezdek beleszeretni és ezt be kell ismernem, még ha nehéz is lesz.Elkezdtem futni.Addig futottam amíg csak a lábam bírta.Elakartam futni a problémáim elől és a tény elől, hogy szeretem Zaynt.Egyre gyorsabban kezdtem futni és a könnyek is utat törtek, de hagytam, hogy eláztassák az arcomat. Jólesett kiadni magamból ami ebben a pár napban felgyülemlett.Hirtelen egy fényt láttam közeledni felém és egy dudálást hallottam.Nagy fájdalmat éreztem az oldalamon és már a földön voltam.Minden elsötétült és megszűnt a külvilág zaja.