16.fejezet -A vallomás és relytelmek.

16.fejezet

Sajnos tegnap nem tudtam hozni a fejezetet ezét most hoztam.Remélem tetszeni fog próbáltam hosszúra írni és izgalmasra. Akinek tetszik kérem írjon egy kommentet :) Sokat jelentene nekem és neked csak 1 percbe kerül :) Továbbá várom kommentbe hogy melyik volt az a rész a fejezetbe ami tetszet és melyik volt az ami lehetett volna jobb is :) Várom a visszajelzéseket :)

 Nincs szükségem álmokra ha mellettem vagy:)¦

-Na végre ideértünk.-nyöszörgött Violett.

-Akkor pakoljunk ki és állítsuk fel a sátrakat.-adta ki a parancsot Lou.

Kipakoltuk a kocsiból a sátrakat és a többi cuccunkat.Elkezdtük felállítani a sátrakat.

-Harry idehoznád a kalapácsot?- Jenny.

-Miért kell kalapács?-kérdezte értetlenül Amanda.

-Beverni azt a vasizét a földbe.-magyarázta Jen.

Már majdnem kész voltunk az első sátorral amikor a szél miatt ránk dőlt.

-Segítség, megtámadtak!

-Louis ha kiszállok innen kinyírlak.-fenyegette Louist Amanda.

-Valami megfogta a lábam.-sikítottam.

-Bocsi, azt hitte az én lábam.-mondta Jen.

-Itt egyedül én vagyok a normális.Jézusom hova kerültem.-fogta a fejét Violett.

Harry és Louis segített nekünk kikászálódni a sátor alól.Zayn a kocsinak támaszkodott.Egy aranyos mosoly futott végig az arcán.Imádom amikor mosolyog.Ettől nekem is jobb kedvem lett. Gyorsan végeztünk a többi sátorral is mert a fiuk is besegítettek.Amikor készen lettünk Zaynt kerestem és meg is találtam.A tóparton ült és a távolba meredt.Odasétáltam hozzá és leültem mellé.

 (Hallgassátok ezt a zenét a következő részhez :) http://www.youtube.com/watch?v=TEMyjX1aeTE )

-Hát te?-kérdeztem.

-Csak gondolkozok.Itt olyan békés minden.-válaszolta mosolyogva.

-Szerintem is jó végre ez a nyugodt hely.Min gondolkozol?-jó volt végre kiszabadulni a városból és kikapcsolódni.

-Azon, hogy most, hogy így átgondoltam a dolgokat rájöttem, hogy nem tudnék élni nélküled. Tudom hülyén hangzik, de így van.Gyerekkorunk óta együtt voltunk és együtt éltünk át mindent. Együtt jártunk oviba és később suliba is.Bulizni is együtt mentünk.Vigyáztunk egymásra mint a tesók és olyan voltál nekem mint a húgom.Lehet hülyén hangzik, de nagyon féltettelek főleg amikor összejöttél Jake-el és eltűntél.Amikor elrabolt nagyon féltem, hogy bánt téged.Szerencsére időben odaértünk és nem történt semmi.-mondta és közben megfogta a kezem-Amikor eljöttem Bradford-ból, nehéz volt otthagyni mindent, de tudtam, hogy meg kell próbálnom.Amikor továbbjutottam igaz csapatként, de sikerült és 4 nagyszerű barátom lett. Nagyon hiányoztál nekem, de nem tudtam hogy mondjam el neked, hogy itt kell maradnom. Számtalanszor fel akartalak hívni, de nem volt elég bátorságom, hogy megtegyem. Aztán jött Perrie és vele boldog voltam, de már nem volt ugyanolyan mint rég.Amikor megtudtam, hogy Londonban költöztél elakartam mondani mindent.Liam ráébresztett, hogy másképpen érzel irántam.Először nem akartam hinni neki, de később már én is beléd szerettem.És a többit tudod.-mondta és mosoly jelent meg az arcán.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.Nehezen fogtam fel Zayn mondatait.Nem tudtam, hogy tényleg ennyire erős a kapcsolatunk, de jó volt tudni, hogy mit érez irántam.

-Ohh Zayn.Szóhoz sem jutok.-átöleltem Zaynt és eleredtek a könnyeim-Nagyon szeretlek.Nem tudom mi lenne velem nélküled.Olyan vagy nekem mintha a bátyám lennél.Nem akarlak elveszíteni.Szeretlek.

-Én is szeretlek és mindig itt leszek neked.-eltávolodtunk egymástól és egymás szemébe néztünk.Elvesztem gyönyörű szemeiben.Arca közeledett az enyémhez és megcsókolt.Minden tökéletes volt.Azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat.

--Nem akarunk megzavarni semmit, de el kéne egy kis segítség.-kiáltott Louis.Minden szempár minket figyelt.Kicsit elpirultam, de felálltunk és mentünk segíteni a többieknek.

Gyorsan eltelt a nap és este lett.Álmosok voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni. 5 kétszemélyes sátor volt és így voltunk elosztva:

Stella-Zayn

Jenny-Harry

Amanda-Louis

Liam-Niall

Violett-Domi

Mindenki elment aludni.Én Zaynel voltam egy sátorba.Bevackoltuk magunkat és beszélgettünk.

Egymással szemben feküdtünk és egymás szemébe néztünk.Lassan elnyomott minket az álom.

(Innen már nem kell a zene:) )

*Eközben*

-Tényleg együtt vannak.-mondta a telefonba.

-Ez még jól jöhet. Megtaláltuk a gyenge pontját és ezzel fogjuk végrehajtani a tervet.

-Most nem tudjuk.Itt vannak az idióta haverjaik.Túl sokan vannak.

-Majd ha visszajöttek a kis nyaralásukból nem lesznek ilyen boldogok.Na léptem csá.

-Oké csá.

Már 22:00 óra volt és mindenki aludt.Egy árva lélek sem volt a környéken.Csendesen odasétált a sátorhoz és lassan kicipzározta......